Gergő Borlai Gergő Borlaia som osobne prvýkrát stretol u nášho spoločného učiteľa a lektora Jánosa Szanyiho. Prišiel mladý a veľmi sebaistý chlapec, ktorý sa Jánosa rovno opýtal, že čo ho vie naučiť, lebo nemá čas na zbytočnosti. Ten chlapec mal jedenásť rokov a keď si sadol za sadu hneď mi bolo jasné, že je to nová bubenícka hviezda. Potom som Gergőa stretol až v roku 2004 na bubeníckom karnevali v Budapešti, kde sme spolu s Tomášom Novákom a Cezary Konradom vystupovali v rámci festivalu. Gergő hral so skupinou European Mantra a jeho hra bola skutočne fantastická. Mal som pocit, že moja prognóza sa pomaly, ale iste napĺňa. V súčasnosti je už Gergő jedným z najuznávanejších bubeníkov na svete a som veľmi rád, že si urobil čas a odpovedal na niekoľko otázok.

Ako si sa dostal do kontaktu s bubnovaním a kedy si začal hrať na bubnoch?

Bubnovať som začal ako 3 ročný. Vďaka môjmu otcovi doma znela vždy dobrá muzika a tak som započul aj Joe Morella v skladbe Take Five. To bol môj prvý groove, ktorý som sa pokúšal zahrať ako trojročný. Ďalší groove, bol od Harvey Masona zo skladby Chameleon.

Ako a od koho si sa učil bubnovať?

Ako 6 ročného ma zobrali rodičia k Ivánovi Nesztorovi, ktorý bol pre mňa vynikajúcim učiteľom. Našiel so mnou ideálny spôsob komunikácie a tak bolo potešením chodiť k nemu na hodiny. K pánovi Nesztorovi som chodil do svojich 11 rokov a potom som začal chodiť k Jánosovi Szanyimu. Hodiny s pánom Szanyim boli skôr diskusie ako klasické hodiny bubnovania. Prostredníctvom neho som sa zoznámil s moderným bubnovaním. Po tejto etape som sa pustil do samovzdelávania, v ktorom pokračujem doteraz.

Ktorí sú tvoji obľúbený bubeníci a muzikanti?
Gergő Borlai

Keď som bol mladší najväčší vplyv na mňa mali Cobham, Colaiuta, Bozzio, Chambers, Covington. V posledných rokoch sledujem hru Ronalda Brunera Jr., Erica Moora, Moritza Müllera a Nicolasa Viccara.

Na akých nástrojoch hráš okrem bubnov?

Keďže veľa skladám tak do určitej miery hrám na klávesoch, ale viac ma zaujíma vytváranie rôznych zvukov (soundov) na synťáku, alebo počítači. Za svoje dlhoročné hobby pokladám hranie na basovej gitare (album Sausage som napísal na basgitare).

Kedy si začal so skladaním muziky?

Asi keď som mal 11 rokov. U otca, ktorý je zvukár, boli vždy zariadenia, s ktorými sa dala skladať muzika a tak pekne pomaly som sa naučil s nimi pracovať. Táto zručnosť prebiehala paralelne so skladaním.

Na svojom konte máš tri sólové albumy. Na poslednom M.M.M. hrajú aj svetové hviezdy. Kde a ako vznikal tento album?
Gergő Borlai
Tento album vlastne vznikol na internete. V Budapešti som na pôvodnú demo nahrávku za dva dni nahral bicie a ostatní cez internet posielali nahraté ďalšie stopy. Scott Kinsey z Los Angeles, Matt Garrison z New York-u, Gary Willis z Barcelony a moji maďarskí kolegovia z ich domovov. Následne som stopy poslal Scottovi Kinseymu, ktorý jednotlivé stopy zmixoval a celý materiál zmastroval.

S Andreou Ladányim si sa dostal do celkom iného sveta. Ako vznikol tento projekt?

S Andreou som sa stretol v jednej divadelnej produkcii, kde bola choreografkou a ja som bol hudobným režisérom. Ohromila ma jej maximalita respektíve genialita. Poslal som jej sms-ku či už niekedy vystupovala v duete s bubeníkom. Našťastie ešte dovtedy nemala s takým niečím skúsenosti a tak po troch mesiacoch tvrdej práce vzniklo BL Performance, ktoré je v každom ohľade maximalistickým dielom. BL Performance je stretom dvoch najstarších a najpravekejších umeleckých foriem. S touto produkciou sme obišli poriadny kus sveta a vyhrali sme aj veľa ocenení.

Nedávno si zmenil činelovú firmu. Čo bolo dôvodom (ak to nie je tajné), že si presedlal na švajčiarske činely Paiste?

Jednoducho som hľadal iný zvuk. Túžil som po vyššom, čistejšom a tradicionálnejšom zvuku. Na čineloch Paiste som už v minulosti hral cca 8 rokov, takže som o nich už všetko vedel (históriu, zvuky, modely ...). Našiel som to čo som hľadal a mám tieto činely veľmi rád. Sú ako klenoty. Charakterizuje ich ohromujúca kvalita, jedinečnosť a užívam si ich v kombinácii s bubnami Drum Craft, ktoré sú nové trendové bubny. Vždy je ohromujúce, keď sa stretne legenda s niečím úplne novým.

Teraz jedna povinná otázka, ktorá zaujíma všetkých bubeníkov asi najviac. Na akých nástrojoch hráš a ktoré firmy oficiálne reprezentuješ?

Hrám na bubnoch Drum Craft DC 8 Maple. Malé bubny mením, ale najradšej hrávam na 14"x6" Lignum Maple snare alebo na 14"x5" Aluminium snare.
Paiste činely Formula 602, ale často hrávam aj na sérii Giant Beat.
Používam blany Remo Ambassador X Coated a paličky Vic Firth American Classic 5A.

Aký je to pocit hrať na „Montreal Drum Festival-e“ s takými bubeníckymi osobnosťami ako Dave Weckl, Stanton Moore, Horacio 'El Negro' Hernandez, Tony Royster Jr, Keith Carlock, Joey Heredia, Damien Schmitt, Joel Rosenblatt, Éric Boudreault?

Gergő Borlai
Posledné roky som sa často stretával so svetovými bubeníkmi a za každým je to povznášajúci pocit byť spolu s týmito osobnosťami. Je to dobrý pocit znova sa stretnúť so známymi a kolegami na rôznych miestach planéty a následne po vystúpeniach si spolu vyraziť. Je to dobrý pocit, že môžem za kamaráta považovať Thomasa Langa, Erica Moora, Nicolasa Viccara, alebo Garyho Willisa, s ktorým som každý deň v kontakte.

Čo by si odkázal mladým bubeníkom?

Ja si myslím, že dnešná mládež je vďaka modernej komunikačnej sieti veľmi vyspelá a mladí ľudia vedia presne definovať svoje ciele. Práve preto je aj ťažké niečo radiť a keďže sú veľmi cieľavedomí v mnohých veciach už oni diktujú smerovanie. V podstate sa my môžeme učiť od nich a ja im môžem len toľko odkázať, že ĎAKUJEM.

Rozhovor pripravil: Július Petrus

Hungarian version
Magyar változat

Hogy kerültél kapcsolatba a dobolással, és mikor kezdted el?

3 éves koromban kezdtem el a dobolást. Otthon apukámnak köszönhetően jó zenék szóltak és egyszer csak meghallottam Joe Morello játékát a Take Five-ban. Ez volt az első groove, amit elkezdtem megpróbálni lejátszani 3 évesen. A következő a Chameleon volt Harvey Mason-tól.

Hogyan es kitől tanultál dobolni? Kik voltak a tanáraid?

6 éves koromban elvittek a szüleim Nesztor Ivánhoz. Remek tanárom volt. Nagyon megtalálta velem a kommunikáció formáját, így élvezet volt tőle tanulni. Hozzá 11 éves koromig jártam. Utána Szanyi Jánostól vettem órákat, amik inkább diskurzusok voltak, mint tanórák. Általa ismertem meg a mondernebb dobolást. Szanyi után önképzésbe csaptam át. Ez azóta is tart.

Kik a kedvenc dobosaid és zenészeid?

A legnagyobb hatással Cobham, Colaiuta, Bozzio, Chambers, Covington voltak rám fiatalabb koromban. Az utóbbi években pedig Ronald Bruner Jr., Eric Moore, Moritz Müller és Nicolas Viccaro játékát kísérem figyelemmel.

Milyen hangszereken játszol a dobon kívül?

Mivel sokat írok zenét, ezért valamennyire tudok billentyűs hangszereken játszani, de ennél is jobban érdekel a különböző sound-ok létrehozása szintetizátoron, computeren. Illetve hobbi színten basszusgitározom elég régóta (a Sausage címü lemezt basszusgitáron írtam).

Mikor kezdtél el zeneszerzéssel is foglalkozni?

11 éves korom körül. Apámnál (aki fantasztikus hangmérnök) mindig voltak zeneszerkeztő berendezések, így szépen lassan kitanultam ezek kezelését, ami a zeneszerzéssel párhuzamosan fejlődött az évek alatt.

Három szólólemezed van. Az utolsón, az HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/M.M.M." \o "M.M.M." M.M.M. –en már világsztárok is játszanak. Hol es hogyan készült ez a lemez?

Ez a lemez tulajdonképpen az interneten készült. Budapesten doboltam fel 2 nap alatt a demo felvételekre, utána a többiek az interneten küldték az általuk feljátszott sávokat. Scott Kinsey Los Angeles-ből, Matt Garrison New York-ból, Gary Willis Barcelona-ból, magyar zenész kollégáim pedig az otthonukból. Aztán a sávokat elküldtem Kinsey-nek, aki megkeverte és masteringolta a lemezt. Ladányi Andreával egy más világba kerültél. Hogyan jött létre ez a project, és mi a célja?
Andreával egy színházi produkcióban találkoztunk, ahol ő volt a koreográfus én meg a zenei rendező. Lenyűgözött maximalizmusa, illetve zsenialitása. Küldtem neki egy sms-t, hogy duózott e már dobossal. Szerencsére nem, úgyhogy 3 hónap kőkemény munkával létrehoztuk a BL Performance-t, ami egy minden ízében maximalista produkció. A két legősibb művészeti forma találkozása. Körbe jártuk vele a fél világot és rengeteg díjat megnyertünk.

Nemrégiben cintányér-céget cseréltél. Mi volt az oka (ha nem titok), hogy áttértél a Paiste cintányérokra?

Egyszerűen más sound-ot kerestem. Magasabb, tisztább, tradícionálisabb hangra vágytam. Paiste cintányérokon játszottam kb. 8 évig, így mindent tudtam róluk, illetve a történelmükről. Megtaláltam, amit kerestem, nagyon szeretem ezeket a hangszereket. Olyanok, mint egy ékszer. Elképesztő minőség és eredetiség övezi ezeket a cintányérokat. Illetve nagyon élvezem a kombinációját a Drum Craft dobokkal, ami viszont egy teljesen új trendy hangszer. A legendát övezni a legújabbal az bizony nagyon izgalmas dolog.

Most egy kötelező kérdés, mert a dobosokat ez nagyon érdekli:
Milyen márkájú hangszeren játszol jelenleg? Kiket endorszerolsz?

Drum Craft DC 8 Maple dobokon játszom. A pergőket variálom, de leginkább a 14"x6" Lignum Maple pergőt, vagy a 14"x5" Aluminium pergőt használom. Paiste cintányérokon játszom. Főleg a Formula 602 szérián, de gyakran játszom a Giant Beat szérián is. Remo bőröket használok, leginkább az Ambassador X Coated típust. Vic Firth American Classic 5A a dobverőm.

Milyen volt a Montreal Drum Fesztivalon fellépni olyan szemelyiségekkel mint Dave Weckl, Stanton Moore, Horacio 'El Negro' Hernandez, Tony Royster Jr, Keith Carlock, Joey Heredia, Damien Schmitt, Joel Rosenblatt, Éric Boudreault és sok más dobos egyéniséggel?

Az elmúlt években gyakran találkozom a világ nagyjaival és mindig felemelő velük együtt lenni. Jó érzés ismerősként, kollégaként újra összefutni a világ különböző pontjain és együtt bulizni a fellépések után. Jó érzés, hogy a barátomnak mondhatom Thomas Lang-ot, Eric Moore-t, Nicolas Viccaro-t, vagy éppen Gary Willis-t, akivel napi a kapcsolatom.

Mit üzensz a fiatal dobosoknak?

Én úgy gondolom, hogy a mai fiatalok a rendkívül fejlett kommunikációs lehetőségek miatt pontosan tudják a céljukat, így nehéz nekik bármit is mondani, hiszen nagyon tudatosak és sokmindenben már ők diktálnak. Tulajdonképpen mi tudunk tanulni tőlük, így csak annyit üzennék, hogy köszi srácok!